Válogatott szorongásaim

Ma kicsit elkattantam egy Index cikk elolvasása után. Mivel nem vagyok az a fórumozó troll ezért inkább úgy döntöttem írok a szerzőnek egy levelet. Hátha. Reménykedni csak lehet, nem? Vagy naiv vagyok?

Közel 1 év telt el, hogy utoljára írtam. Most sem jó kedvemből írok, sokkal inkább az ellenkezőjéről van szó. Úgy érzem ahhoz, hogy a történteken minél hamarabb túl legyek egyszer és mindenkorra ki kell írnom magamból az összes gondolatom. Eddigi életem egyik legkeményebb napjának végéhez közeledek. A gondolataim teljesen zavartak, ezért nem hiszem, hogy egy összeszedett írás következik. Kibontottam egy üveg bort...

"It is not the critic who counts: not the man who points out how the strong man stumbles or where the doer of deeds could have done better. The credit belongs to the man who is actually in the arena, whose face is marred by dust and sweat and blood, who strives valiantly, who errs and comes up short again and again, because there is no effort without error or shortcoming, but who knows the great enthusiasms, the great devotions, who spends himself for a worthy cause; who, at the best, knows, in the end, the triumph of high achievement, and who, at the worst, if he fails, at least he fails while daring greatly, so that his place shall never be with those cold and timid souls who knew neither victory nor defeat."

Theodore Roosevelt

Amerikai elnök 1901-1909, Nobel-békedíjas. A fentebbi idézet a "Citizenship in a Republic" c. beszédéből származik, melyet a Sorbonne egyetemen adott Párizsban, 1910 április 23-án.

Ezennel bejelentem, hogy "Más szemmel" címmel sorozatot indítok a blogon. A külföldi utazásaim során meglátogatott országokról fogok ilyen fun fact jellegű dolgokat leírni, amiket valószínűleg az átlag guide bookok nem említenek. 2009 tavaszán 1 hetet töltöttem Oroszországban, ahol látogatásom során 3 napot Szentpéterváron és 4 napot Moszkvában lazultam.

Hogy mi a közös a reggel fél kilencben és a délután ötben? Dugó van Budapesten. Mindig. Mindenhol. Lehet szidni a polgármester, hivatkozni a kevés sávra, vagy a logikátlanul kialakított kereszteződésekre. A baj ezzel, hogy nem érdemes. Ezeken nem tudunk változtatni, de talán máson igen.

Nem vagyok egy reklám guru, de a jó ötleteket és a színvonalas kampányokat mindig tudtam értékelni. A Nespresso-t, mint terméket a kezdetektől figyeltem és bár nem vagyok annyira nagy kávés, hogy beruházzak egy ilyen gépbe, de ettől függetlenül nagyon tetszik a termék, a reklámkampánya pedig egyszerűen zseniális. Miért?

"Its not whether you're right or wrong that's important, but how much money you make when you're right and how much you lose when you're wrong."

Soros György

Magyar származású spekuláns, a Soros Fund Management elnöke, a világ 29. leggazdagabb embere (Forbes, 2009), aki 1992-ben a "fekete szerdán" bedöntötte az angol fontot.

Két igaz szerelmem, a két bevételi forrás, amely jelenlegi életemet meghatározza. Nem véletlen, hogy első témámnak ezek összehasonlító elemzésével foglalkozom. A póker esetében alapvetően az online formára koncentrálok, de állításaim nagy része megállja a helyét az elő játékban is. Mára sikerült elmerülnöm mindkét "szerencsejátékban" olyan mértékig, hogy felfedeztem rengeteg alapvető hasonlóságot és néhány különbséget is.

Csak. Egyszerűen egy kemény buli után Szegedről Budapest felé az autóban úgy éreztem szeretnék írni. A blog írást mindig hülyeségnek tartottam. Publikus naplót írni? Minek?!

Nem tudom mi sül ki ebből. Biztosan nem fogok mindennapi életemről beszámolni, nem látom értelmét. Biztosan nem fogok ilyen kütyü blogot, vagy ismeretterjesztő blogot írni, ezeket majd írják a geekek. És persze (kibújva minden fellelősség és számonkérés lehetősége alól) nem fogok rendszeresen írni, csak ha találok megfelelő témát.

Ami biztos: a blogot alapvetően magamnak írom, hogy azok a gondolatok amikkel üres perceimben foglalkoztam fennmaradjanak. Szeretném továbbá, hogy azon kevés emberrel akivel megosztom ezt a blogot sikerüljön jó kis threadeket kialakítani az egyes témákhoz. Jó érzés lenne pár év múlva úgy visszatekinteni erre az egészre, mint egy anyázástól mentes értelmiségi vitafórumra.

És a cím? Vegyes, bennem megfogalmazódó gondolatok és érzések, amelyekre a világ  nagyrésze magasról szarik. Réz András (ahogy magát bemutatja filmesztéta) egy könyvének címe, személyes kedvencem.