Csak. Egyszerűen egy kemény buli után Szegedről Budapest felé az autóban úgy éreztem szeretnék írni. A blog írást mindig hülyeségnek tartottam. Publikus naplót írni? Minek?!
Nem tudom mi sül ki ebből. Biztosan nem fogok mindennapi életemről beszámolni, nem látom értelmét. Biztosan nem fogok ilyen kütyü blogot, vagy ismeretterjesztő blogot írni, ezeket majd írják a geekek. És persze (kibújva minden fellelősség és számonkérés lehetősége alól) nem fogok rendszeresen írni, csak ha találok megfelelő témát.
Ami biztos: a blogot alapvetően magamnak írom, hogy azok a gondolatok amikkel üres perceimben foglalkoztam fennmaradjanak. Szeretném továbbá, hogy azon kevés emberrel akivel megosztom ezt a blogot sikerüljön jó kis threadeket kialakítani az egyes témákhoz. Jó érzés lenne pár év múlva úgy visszatekinteni erre az egészre, mint egy anyázástól mentes értelmiségi vitafórumra.
És a cím? Vegyes, bennem megfogalmazódó gondolatok és érzések, amelyekre a világ nagyrésze magasról szarik. Réz András (ahogy magát bemutatja filmesztéta) egy könyvének címe, személyes kedvencem.
Utolsó kommentek