Hogy mi a közös a reggel fél kilencben és a délután ötben? Dugó van Budapesten. Mindig. Mindenhol. Lehet szidni a polgármester, hivatkozni a kevés sávra, vagy a logikátlanul kialakított kereszteződésekre. A baj ezzel, hogy nem érdemes. Ezeken nem tudunk változtatni, de talán máson igen.
Bármerre utaztam a világban a probléma mindenhol adott. Itt most persze nem azokra a városokra gondolok, mint mondjuk Tokió, aminek a nagyrésze az 1900-as évek második felében épült, hanem az olyan történelmi városokra, mint mondjuk Róma, Párizs vagy Budapest. Ezeket a városokat nem vonalzóval tervezték az autók megjelenése után, hanem évszázadokon át fokozatosan épültek. Nálunk soha nem lesz a belvárosban derkékszögű keresztezésekből és sugárutakból álló úthálózat vagy kétszer öt sávos utak. Az épületek közel vannak egymáshoz, a főbb utak körkörösen/sugárirányban haladnak a városban. Ezek adottságok. Néha elgondolkodtató az a vízió, hogy Budapestet egy nagy üveg kalitka alá kellene helyezni, majd új fővárost építeni a Dunaparton kicsivel délebbre.
De mi az, amin tudnánk vátoztatni és hogyan jön mindehhez a közlegelők tragédiája (ha esteleg nem rémlik játékelméletből: hu.wikipedia.org/wiki/A_k%C3%B6zlegel%C5%91k_trag%C3%A9di%C3%A1ja)? Nem telik el nap, hogy ne találkoznék olyan szituációval, amikor valaki csak a saját egyéni érdekét szemelőtt tartva olyan döntést hoz amivel a többieket hátrányosabb helyzetbe hozza. Legjobb példa, amikor még odalépsz a sárgánál, hogy átérj, de bent ragadsz a kereszteződésben ezzel akadályozva a keresztirányú forgalmat. Másik konkrét példa: Fő utca, Clark Ádám téri körforgalom felé, két sáv, amelyikből az egyik buszsáv. Itt rendszeres a 15-20 perces várakozás, hiszen a körforgalomnál négy nagyforgalmú útról is engedélyezett a folyamatos haladás (Fő utca, alagút, Lánchíd, Lánchíd utca). Mit csinál ilyenkor a sietős sofőr: irány a buszsáv, nevetve végig a sor mellett és közvetlenül a körforgalom előtt besorol. Igen ám, de ezzel összességében lassítja a haladást, hiszen aki legelől van az beengedi a besorolót, ahelyett hogy behajtana a körforgalomba.
"A közlegelő mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. Azonban egy szabályokat betartó szereplő számára bármely időpontban nyereségesebb a "dezertálás", mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenént alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végső soron a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak."
Természetesen nem akarom magamat valami álszent faszként feltüntetni, mivel én is rendszeresen megszegem a közlekedés szabályokat. Főleg a sebesség betartása, a belvárosi parkolások, illetve a szabálytalan visszafordulások jellemzőek rám, viszont kínosan ügyelek arra, hogy a legminimálisabb mértékben se akadályozzak senkit. Nem állok meg a külső sávban vészvillogóval, nem ragadok bent a kereszteződésben. Tiszteletben tartom, hogy a kreszt hosszú évek munkájával nálam sokkal okosabb emberek alkották és módosították a felmerülő igényeknek megfelelően és senkinek nincs felhatalmazása arra, hogy ezt öncélúan, a szabályosan közlekedők rovására megszegje.
Érdekes gondolatkísérlet lenne elképzelni a "szabályos közlekedés hetét", amikor az ország összes rendőre Budapestet ellenőrzi és komoly pénzbírságokat szab ki akár az indexelés elmúlasztásáért is. Vajon lenne érezhető hatása? Szerintem igen, de hogy a rendőrségünk költségvetését mindenképpen megdobná az biztos. Kíváncsi vagyok, hogy ők mikor jutnak el odáig, mint a BKV (itt most arra gondolok, hogy rendszeres az ellenőrzés minden metró állomáson és ezzel a BKV napi 6 millió forint plussz bevétellhez jut), hogy rádöbbennek: ideális forráskiegészítés ha egész egyszerűen elvégezik a munkájukat és betartatják a szabályokat és nem az egyre csökkenő költségvetésre hivatkozva alibiznek.
Utolsó kommentek